Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
A "Vigyázz"
„Hat órai késés a ruttkai vegyesvonatnál."
Ez volt olvasható a magyar államvasúti pályafő előcsarnokában levő fekete táblán.
Még akkor nem volt készen a pompás központi palota, mely a Kerepesi út végét, mint egy nagy diadalkapu zárja el mostanság; egy kicsiny, ínséges pályaházacska fogadta el a Felső-Magyarországról érkező utasokat, akik onnan aztán a város leghosszabb, legszűkebb és legdöcögősebb Stáció utcáján keresztüljutottak el omnibuszháton a vendégfogadókkal ellátott zónába.
A szokottnál is nagyobb hóesés minden utazási programot meghazudtolt. A főváros legjártabb utcáin egész hegyláncok voltak felhalmozva kétoldalt hóhegyekből, amiknek a kihordására gondolni sem lehetett. Az egész nap folyton dühöngő zivatar mindenütt betemette a mély utakat. Az egész vasútvonalon táborszámra dolgozott folyvást a napszámos sereg, a hóekék túrták a hótorlaszokat, amit egyik félnap végeztek, a másik félnap megint visszarontotta a zivatar. A hó úgy szakadt egyik órában, mintha milliárd ludat mellesztenének odafenn, a másik órában meg apró tűalakokban kavargott, mint a porfelleg. Valóságos szibériai éjjel volt.