A fegyenc [antikvár]

Részlet a könyvből: A tavaszi nap aranyló sugárkévéi ragyogó fényárban fürdették a vidéket. Mindenütt viruló élet; a teljes pompájában kibontakozó tavasz csodálatos panorámája ejtette bámulatba a szemlélőt. Dél volt. A ragyogóan tiszta égről, felhőkből háborítatlanul omlott alá a nap melege s a közeli Dunapartról hűsítőén enyhe szél borzongatta Sződliget új ruhába öltözött hatalmas jegenyefáit. A község templomának harangja ünnepiesen kongott s a búgó harangszó messzehangzóan terjedt, szállt tovább a pihenésbe mélyedt tájak fölött. A környék egyetlen számottevő földbirtokosa, Ligetfalvy Domonkos kastélyszerű villájának parkjában sétált a tornác felé, ahol már várta a felesége. Az őszbecsavarodott hajú öregúr olyan fiatalosan lépkedett a virágzó orgonabokrok között, hogy elég előrehaladott korát teljesen meghazudtolva, alig látszott negyvenesztendősnek. Szimpátikus, joviális, kerek arcán az élettel való teljes megelégedettsége hirdette azt a jóízű kedélyt, melyről az öregúr a széles határban híres volt.