Bővebb ismertető
Védőborítója enyhén kopottas, karcos.
"Az utaztatással foglalkozó vállalatok célja, hogy meghatározott összeg ellenében meghatározott időre boldoggá tegyék az embereket. Ez lehet könnyű feladat is, bár előfordul, hogy megoldhatatlan, az emberek természetétől, a felajánlott szolgáltatásoktól és más tényezőktől függően. Valérie levette a blúzát és a nadrágját. Lefeküdtem a dupla ágy egyik oldalára. Még szerencse, hogy léteznek a nemi szervek, és élvezet forrásai. Isten, akinek a boldogtalanságunkat köszönhetjük, aki mulandónak, hitványnak és kegyetlennek teremtett bennünket, előre gondoskodott erről a csekély elégtételről is. Hiszen mi lenne az élet, ha időnként nem jutnánk egy kis gyönyörhöz? Állandó küzdelem az egyre merevedő ízületeinkkel és a szuvasodó fogainkkal. És ráadásul milyen végtelenül unalmas az egész! A kollagénrostok megmerevednek, a mikrobák üregeket vájnak a foghúsba. Valérie széttárta a combját." Michel a Kulturális Minisztériumban dolgozik Páriszban, és a hivatalnokok szürke életét éli. Első benyomásra nem több, mint egy magányos férfi, aki képtelen bensőséges barátság és párkapcsolat kialakítására. Mikor aztán nyaralni megy Thaiföldre, találkozik Valérie-vel és a szerelemmel, ami jelentősen megváltoztatja az életét. Michel és Valérie emlékezetes története egyszersmind a szexturizmus, a globalizáció, a kiüresedett európai eszmék és az érzelmi elsivárosodás története is. A csúcson ritka könyv, mert egyszerre olvasmányos és beszél árnyaltan korunk legfontosabb jelenségeiről - a Michel Houellebecq-re jellemző szenvtelenséggel és eszköztelenséggel, megrázóan.
Houellebecq 1958-ban született. 1980-ban agrármérnök diplomát szerzett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Munkanélküliként, depresszióval küzdve keresett állást.
Összeismerkedett egy francia irodalmi lap, a Nouvelle Revue de Paris főszerkesztőjével, akivel 1992-ben közösen adták ki első verseskötetét, La poursuite du bonheur (A boldogság keresése) címmel. Igazi elismertséget első regényével szerzett, amely 1994-ben, Extension du domaine de la lutte címmel látott napvilágot. Egy újabb verseskötet után, 1998-ban jelent meg Elemi részecskék című regénye, amely kiadása óta 25 nyelven jelent meg. Houellebecq 2001-ben közreadott, a távol-keleti szexturizmust leleplező regénye, A csúcson, hatalmas botrányt kavart. A szerzőre az iszlám fundamentalisták halálos ítéletet mondtak ki.
Houellebecq közben újra megtalálta a boldogságot, újranősült, és az írás mellett még zenél is, rock- és dzsessz-zenészek kíséretében saját maga adja elő szövegeit.
Díjai
Tristan Tzara-díj (1992), Prix Flore (1996), Grand Prix National des Lettres Jeunes Talents (1998), Prix November (1998), Price Movies Black Card (2001), Goncourt-díj (2010)