A csoda és más elbeszélések [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ez a napsugaras nyílt utcán történt. A bearanyozott háznak támaszkodó szikrázó kőpadon két kislány sütkérezett. Rázta őket a hangos kacagás. Fekete, bodros selyemhajuk volt, szemük ragyogott s olyan kicsi és nedves volt a szájuk, mint a gránátalma magja. - Csoda történt, a saját szememmel láttam, - erősködött Tomasita, pacsirtahangjának minden erejével. - Csoda? És te láttad? - kezdte újra még élesebb hangon Conchita, hátraszegve meztelen, gyöngyfűzérhez hasonló eperpiros kis nyakát és kitárva narancsszínű apró kezét, melyen finom, koromfekete körmök villogtak. Tomasita, aki tizenegy tavaszt látott életében, újból a legszeplőtlenebb Madonnát hítta tanubizonyságul, hogy valóban csodát látott."