Vonalban vagyunk? [antikvár]

Idézet ​a szerző legutóbbi nyilatkozatából: „Magam sem tudom, honnan támadt az az ötletem, hogy szakmai szociográfiákat írjak, ráadásul hármat, éppen egy trilógiára valót. Mindenesetre most, hogy a kamionosokról és a polgári repülésről írt könyvem (»Ha nincs fék, gáz van« és »Ki fog repülni?«) után a Postáról készülő dolgozatomnak is a befejezéséhez közeledem, gyanítom, hogy engem ez a műfaj azért is vonzott, mert miközben ezeket az öntörvényű, sajátos világokat felfedezhettem a magam és talán mások számára is, e szociográfiák alkalmat kínáltak, hogy bennük többet mondhassak a nyolcvanas évek Magyarországáról, kudarcokról, sikerekről, illúziókról, erőfeszítésekről, álmokról, csalódásokról, kapcsolatokról, feszültségekről, önvizsgálatról, hűségről, hitről, célkeresésekről és oknyomozásokról. Tehát sok olyasmiról szólhattam, amit olvasóimmal együtt éltem át ebben az évtizedben, és amiről – könyveim lapjait forgatva – talán akkor is együtt gondolkodhatunk, ha történetesen és tárgy szerint kamionosokról vagy pilótákról beszélgettünk. Nagyon bízom abban, hogy így történik ez a postásokról írt, de nem csak róluk és nekik szóló könyvem ürügyén is.” A trilógia ezzel a harmadik szociográfiával valóban véget ér, de újabb és újabb szakmák jelentkeznek és kérik Cserhalmi Imrét, hogy róluk is írjon.