Véső alatt [antikvár]

Részlet: Két kicsi lány baktatott az úton. Közben hátra-hátranéztek. Vártak valakit? Egyszer csak lovak patáinak ütemes csattogása törte meg a csendet. Jöttek sorban a fogatok, fiákerek a vasútállomásról. Nagy begyesen ült egyikmásik fuvaros a bakon: nekik jutott vendég! Nem jutott viszont az utolsónak, Buba Gyura bácsinak. - Bácsi, vegyen fel! - szaladt az útszélre s kiáltott neki a két kicsi lány. - No, gyertek! - szólt, s intett is hozzá ostorával Gyura bácsi. Boldogan kucorodtak mindketten a vendégnek kijáró szép, plüsshuzatú ülésre. Vállukat dagadtra tömött iskolatáska húzta. Nem csak tankönyv, jócskán akadt abban elemózsia is, mivelhogy délután 4-ig volt tanítás a Zárdában. Délben ug>'an tartottak két óra szünetet, de tőlük olyan messze esett az iskola, hogy nem volt érdemes hazamenni. A szomszédságukban is volt egy iskola, aztán következett - (élúton - az Eperföldi, de szüleik a messzi eső Zárdába küldték tanulni a két kicsi lányt. Felnőtt fejjel ezért is hálával gondolt Anna szüleire. Öt ugyan Juliannára keresztelték, de a rövidség kedvéért az Anna nevet használta. Olykor megtörtént, hog>' a Gazdasági Iskola kocsija szállította a két kislányt az iskolába, mivel Sárika édesapja az iskola igazgatója volt. De gyakran bizony dacolniok kellett üvöltő, süvöltő széllel, hófúvással, de mentek, egymás kezét fogva. Anna kissé anyáskodón, hisz ö - testvérei közül a legidősebb - megszokta, hogy a kisebbre vigyázni kell. Sárika ugyan csak néhány hónappal volt fiatalabb, de testvérrelen. Meg egy osztállyal lejjebb is járt. Amikor megérkezett a várva várt tavasz, együtt szedtek százszorszépet, gombvirágot, s koszorút fontak Jézuska fejére hazafelé menet. A Csajda-kert főútjának \'égén, a zöldellő dombon magasodott egy kőkereszt, melyet Sárika nagybátyja állíttatott évekkel előtte. Felmászott rá Sárika, s a Jézuska fejére illesztette a virágfüzért. Aztán, mint akik jól végezték aznapi dolgukat, hazafelé indultak. Arn Sárika órája sokat mutatott.