A végtelen ég hősei [antikvár]

BEVEZETÉS A SZÁLLODA HALLJÁNAK MÁSIK VÉGÉBŐL láttam, hogy egyedül ül, kezében újság. Nagyon elegáns, méltóságteljes megjelenésű öregúr. Ősz haja hátrafésülve, arca markáns, szép. Tengerészkék zakót viselt, vörösesbarna pantallót. Poggyásza mellette állt. A szálloda előcsarnokában sokan voltak, élénken beszélgettek, de senki sem figyelt rá. 2007 ősze volt, nyüzsgő, mozgalmas reggel Washington D. C.-ben. Huszonhat éves voltam akkor, egy történelmi magazin szerzőjeként próbáltam valahogy megélni. Mellesleg éppen befejeztem egy könyvet, de kiadó még nem volt a láthatáron. A könyv arról az egyetlen témáról szólt, amihez értettem: a második világháborúról. Előző nap láttam ezt a rendkívül méltóságteljes urat beszélni. A veteránok történelmi konferenciáján félig hallottam, amit mondott. A haditengerészet vadászpilótája volt, aki valami hihetetlent vitt véghez egy régi háborúban; valami olyan emberfeletti tettet, amit a repülőgép-anyahajó kapitánya így