Világok utazói [antikvár]

OS^O Egyszer volt egy babája, felfestett Mosolyú; szőke haja és halványkék szeme az övére hasonlított. Jó ideig állandó társa volt - vele teázott, amikor Alice a papával utazgatott. Neki adta tovább a szülők elsuttogott, kihallgatott titkait. Ó hallgatta meg, amikor senki más nem volt a közelben. Zenobiának nevezte el, a sivatagi harcos királynő után, akiről a nagypapa mesélt neki. Egy nap azonban, amikor Henry Hemlock a kertben üldözte őt, a baba a földre esett, ő pedig rálépett a nyakára, és ri-pityára zúzta a törékeny porcelánt. Borzasztó hangja volt, aminek hallatán majd kiugrott a szíve a mellkasából. Most pedig anyja nyaka törött el egy férficsizma sarka alatt. Ettől a hangtól belehányt a kezébe. Vad energia lökete söpört át a helyiségen, akár egy eltévedt hullám, magával hozva mindazt a zűrzavart, ami egy közeli átjáró összeomlásával jár. Rose nekivágódott szűk búvóhelye falának. A levegő reszketése a csontja velejéig átjárta, annyira, hogy még a foga is belesajdult. Meghalt. Rose a lélegzetét is visszafojtotta, és szemét szorosan összezárta, miközben a papa a földön üvöltött. Egy sötét alak szögezte a padlóhoz a vállát átdöfő karddal. Rose okosabb volt annál, semhogy sikoltozzon, vagy megpróbáljon a mama felé nyúlni, ahogy a papa próbálta elérni. A könyvespolc mögött a falba épített rejtett rekesz megvédelmezi majd, ahogyan nagyapa is ígérte, ám