Tamás bátya kunyhója [antikvár]

"Hiszen csak rege..." mondogatta nagyapám, a drága jó Huszár nagyapó, ha érzékeny szívű felesége, a "nannyó" elpityeredett valami felolvasott szomorú történet hallatára. "Hiszen csak rege..." mondhatnám én is nektek, e szívet-lelket megindító történet olvasóinak. Rege, valóban, mert már régesrégen nincsenek rabszolgák sehol a világon s akármilyen fekete a bőre valakinek, senkifia nem korlátozhatja szabadságában. De nyolcvan esztendővel ezelőtt, amikor egy nagyszívű amerikai asszony, Harriet Beecher-Stowe ezt a könyvet megírta, más világ volt még az Amerikai Egyesült Államokban. Amerika a sz abadság földje volt akkor is, mint ma: Kossuth Lajost s a levert magyar szabadságharc hőseit rajongó lelkesedéssel fogadták az amerikaiak s diadalmenetben vitték végig az országon. A szabadság földje volt amerika, de csak... a fehér ember számára. A déli államokban törvényes rend volt a rabszolgaság. A feketebőrű ember rabszolga volt, akit úgy lehetett adni-venni, családjától elszakítani, munkára korbáccsal hajsz olni, akár az állatot. Nem menekülhetett ettől a sorstól, ha csak gazdája különös kegyelemből fel nem szabadította, még a "félvér" vagy "negyedvér" szerecsen sem, akinek csak egyik szülője vagy nagyszülője volt szerecsen. Ebben a könyvben is olvashattok majd egy iolyen "negyedvér" asszhony szenvedéseiről.