Szabó Jani [antikvár]

Részlet a könyvből:- Gyere közelebb fiam. Ne félj, nem bántlak én.Izzadt a keze, forgatta kopott sapkáját, úgy érezte, ráragadt meztelen talpa az olajos padlóra. Sohase járt ilyen helyen. Hallott ugyan odahaza, az udvarban a rendőrségről, de most mindent másnak látott, mint ahogy akkor elképzelte. A kis szobába besütött a nap, iratállvány lapult a szürke fal mellett s az asztalnál idősebb rendőrtiszt ült. A fiú homlokán előbuggyant a verejték. Szédült. Torkában majd megrepedt a bőr, nem tudott szólni.A rendőrtiszt előrehajolt:- Gyere fiam, állj ide szépen.Meleg volt a hangja s mégis parancsoló. Nem mert már ellenkezni a fiú. Lépett egyet. Szálkásnak érezte a padlót s meg kellett markolnia erősen a sapkáját.- Így, fiam. Nézz csak a szemembe, ne félj és felelj szépen, ha kérdezlek.Háta mögött megnyílt az ajtó, a rendőr ment ki, aki ide kísérte őt. Szél futott keresztül a szobán, jól esett a forró fejének. Egy darabig csend volt. A tiszt rendezgette asztalán a papírokat s felnézett rá szelíden.