Leszek Úr! [antikvár]

Részlet a könyvből: Az érettségi bankett hivatalos része véget ért. Az ünnepi szónoklatok - bármily gyorsan is pörögtek a diákszájak Cicero-orsói - sehogy sem akartak elfogyni. Nem is csoda. A nagykőrösi kollégiumnak emberemlékezet óta nem volt ilyen esztendeje, amikor tizenegy jeleesen érett diák indul el az életbe az ősi falak közül. Tizenegy jelesen érett - tizenegy szónok... Hát még a tanári kar!... Legalább három-négy beszéd... Addigra tán még a csillagok is kialusznak a Cifrakert fái fölött! Pedig a Zsákai bandája egyre rövidebbre szabja a "tussokat". Éjfélre járt az idő, amikor az utolsó szónoklat után pontot tett a cigány. Talán nem is tartott volna ilyen soká, ha Bónizs tanár úr vacsora előtt nem úgy intézkedik, hogy a diákszónokok mindjárt az "első fogásnál" kezdjék el a beszédet. Ez nagy hiba volt.