Jegesmedvék [antikvár]

Részlet Medvemama kinyújtóztatja a lábát, és nagyot ásít. Alig várja, hogy kibújjon hóba vájt vackából, ahová még októberben költözött be. Hat hónapot töltött itt, s a márciusi, tavaszi nap hívogató sugarainak nem bír ellenállni. A hosszú, többnyire alvással töltött téli hónapok alatt két bocsot is a világra hozott: az üreget elsősorban erre készülve mélyítette a hóba. A két apróság decemberben született, alig félkilós testtömeggel. Vastag bunda helyett csupán vékonyka szőrzet borította őket, ráadásul teljesen süketek és vakok voltak. Miközben a tápláló tejet szopták, medvemama szorosan magához ölelte őket. A mozgékony bocsokat márciusban már sűrű bunda védi, s hallanak, látnak is. Körülbelül 14 kilogrammot nyomnak, olyan nehezek tehát, mint egy kétéves gyermek. Medvemamával együtt ők is alig várják, hogy végre elhagyják eddigi otthonukat, a kényelmes üreget. Jegesmedvemama indul először. Átpréseli magát a hosszú bejárati folyosón a napvilágra, veszély után kutatva beleszimatol a levegőbe, majd félreáll, hogy a bocsok is kimászhassanak.