Bővebb ismertető
A lapok hullámosak
Kamasznak lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve ha megfelelően élénk a fantázia – arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikertesó is. A Hűvösvölgyi suli tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nemszólokhozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.
"Már gyerekkoromban vonzódtam a betűkhöz, nagyon szerettem olvasni, és elég korán felfedeztem magamnak az írás örömét is. Első kitalált mesém, az Erőstalpú királykisasszony nagy sikert váltott ki olvasótáborom (a családom) körében, ez buzdított arra, hogy továbbra is történeteket találjak ki és vessek papírra. Az évek múlásával az irodalom iránti rajongásom nem lankadt, és bár mára az olvasmányélményeim túllépték az egykori „pöttyös” és „csíkos” könyvek határát, a fiataloknak szóló könyvek továbbra is nagy kedvenceim közé tartoznak. Első kamaszregény-sorozatom, a Hűvösvölgyi suli pozitív fogadtatása döbbentett rá arra, hogy lélekben (kár, hogy csak ott…) kicsit magam is tizennégy-tizenöt éves maradtam, így az új történetem középpontjában is ez a korosztály, na és az ő örökérvényű problémáik állnak. És ahogy a vörösszőnyegen szokták: „ez a könyv nem jöhetett volna létre, ha nincs gigantikus mennyiségű ropi, amit rágcsálhatok ötletelés közben, na és a kiscicánk, aki hol bújással, hol kitartó nyávogással buzdított az írásra”. "
fotókredit: Szalmás Krisztina