Bővebb ismertető
KI VAGYOK ÉN ?
Hol volt, hol nem volt, volt a világ kellős közepén, az én gyönyörűséges hazámban egy icipici falucska. A neve: Piri-pócs. Itt születtem.
Hüvelyk Matyi vagyok. No, ugye, ismertek?
Öregapámat Lajtorja Mátyásnak nevezték. Az édesapám becsületes neve: öles Mátyás, az édesanyámé: Hosszú Trézsi.
Most már tisztán láthatjátok, hogy magas nemzetségből származott a ti barátotok.
Megemlítem, hogy mióta nem hallottatok felőlem, semmiféle nagyobb változáson nem mentem keresztül. Pontosan egy hüvelyk a termetem. Súlyra is a régi vagyok. Kilenc deka, se több, se kevesebb.
A kedvem is megvan. Reggeltől estig kacagok. Sokszor a hasamat is fogom. Szándékom, hogy barátaimat is megtanítom a vigadásra, mert nagyanyó szerint jókedv nélkül ütéstaplót sem ér az élet.
Hogy bizonyítsam barátságomat, a képemet is idebiggyesztem. Amíg nézegetitek a formámat, elbeszélem nektek, hogyan kerültem Manóországba.
A PIPÁM
Mikor a pipámból a füst megindul, szállni kezd akkor az én mesém is . . .
A pipám családi örökségem, de én egykönnyen nem foghatom a szájamba: mérhetetlen nagy a távolság részemre a szopókától a kupakig. Hiszen azt még az öregapám. Lajtorja Mátyás szívta. Ezért csináltattam használatomra a pipaszekeret, csigával nyitogattam a kupakot, létrán mehettem a szopó-