Hitty [antikvár]

ELSO FEJEZET Emlékirataimat írom A régiségkereskedés csendes, szinte mozdulatlan. Csak Theobald és én jelentünk pici életet benne; kevés életet, mert a kakukos órát tegnapelőtt eladták és Theobald legutóbb olyan szorgalmasan dolgozott, hogy az egerek nem merészkednek ki a faburkolatból. Theobald az üzlet macskája, az egyetlen „tárgy", mely nem eladó és ez az előny néha túlbuzgóvá, néha túlszemtelenné teszi. Nem azért mondom, hogy bírálgassam, csak éppen megjegyzem. Mindenkinek vannak gyenge pontjai; ha nem lennének, én sem írnám emlékirataimat. Theobalddal kapcsolatosan tehát annyit mondhatok, hogy vannak gyenge pontjai és karma is van; sajnos, tudom, hogy van. Theobald nem kifejezetten gonosz, macska, de nem komoly és nem meggondolt. Hajlamos a rendbontásra és felforgatásra, karma komisz és farka nagy. Bizony Isten, én még nem is láttam ilyen komisz karmot és nagy farkat. Nemrég a kirakatban aludt és feje a régi ékszerek dobozán pihent. Amikor felébredt, ásítozott és játszani kezdett; össze-vissza pofozta az egyik régi fülbevalót. Vájjon mit szólt volna Hunter kisasz-szony, ha látja? Nem hiszem, hogy megdicsérte volna Theobaldot. Igaz, hogy Theobald itt él, mióta Hunter kisasszony megnyitotta üzletét és az öreg hölgy kegyesen elnéz neki mindent. Hunter kisasszony furcsa teremtés; sokszor csodálkozom, ha látom különös szokásait. Lázasan tesz-vesz, beszél, furcsán néz, felforgat és fejetetejére állít mindent. Különös és rossz szokás! De el kell ismernem, hogy Himter kisasszony hibái dacára is jó lélek, megtesz mindient azért, akit szeret és becsül. Velem jól bánik. Legutóbb háromszor a kirakat padlóján talált fekve, amikor reggel üzletet nyitott. A szemtelen Theobald lökött le lócámról úgy, hogy orra estem. Hunter kisasszony kijelentette, hogy ez nem mehet tovább, nem kockáztathatja, hogy „ilyen értékes régi baba" tönkremenjen, ezért esténként, zárás előtt kivesz majd a kirakatból. Most itt ülök az öreg hölgy kopott, rendetlen asztalán, lábam foltos, Field: Illttu 1 5