Gimnazisták [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az ötödikesek az előbb még javában veszekedtek. Néhány kilométernyire az iskolaépülettől, a táborukban történt ez, nagyon ügyesen kiválasztott helyen, a hegytetőn, az erdő ritkás szélén. Kitűnő kilátás nyílt innen a síkságra, a falvakra, a szántóföldekre, egy tóra és egy patakra - jó időben egészen az ellenséges városig elláthatott az ember. Az ötödikesek számára pedig igen előnyös volt, hogy szemmel tarthatták a várost. Egyébként már hetek óta tartott a fegyverszünet. Éppen ez volt az oka a veszekedésnek. Az ember tudniillik unalomból szokott veszekedni semmiségeken, hogy úgy mondjuk: minden hülyeségen. Így civakodott Hannibál serege Capuánál és így békétlenkedtek a keleti gótok Romagna kapui előtt, ha nem volt kit agyonütni, nem volt mit megrohamozni, feldúlni. Itt, az ötödikesek táborában is így volt ez: vagy megvetően hátat fordítottak egymásnak, vagy dühösen felfújták magukat, s szikrázó szemmel pillantottak társaikra. Aztán minden cél nélkül kövekkel meg gallyakkal dobálták a fák törzsét, vagy a kutyák bundáját és mancsait nyomorgatták. Ugyanis a kutyák is a hasukon fekve várták, történik-e már végre valami. Nem történt semmi. Minden hang elhalt az erdő remegő csendjében. Mogorván és elégedetlenül hevertek az ötödikesek, többen el is szunnyadtak a júniusi délután álmos melegében."