Fizika a fiókból [antikvár]

crp Belegondoltál már abba, hogy a bolygók mozgását irányító eröt, a gravitációt legyőzheti az elektrosztatikus erő? Próbáld ki te is! Futtass végig egy műanyag fésűt a hajadon egy meleg napon, majd a fésű segítségével emelj fel egy apró papírfecnit! A gravitáció megpróbálja a papírfecnit visszahúzni a földre, azonban legyőzi az elektrosztatikus erŐ, amely sokkal erősebb nála. Mindennapi életünket és világegyetemünket olyan erők és ellenerők irányítják, mint a gravitáció és az elektromos erők. Az elektromos töltések közti erő még az atomok kémiai tulajdonságait is meghatározza - és a Földön minden atomokból épül fel. Az atomok középpontját összetartó magerők pedig még erősebbek, mint az elektrosztatikus erő. A fizika olyan modern tudomány, amely pontosan ezekkel az erőkkel, valamint a térrel és az idővel foglalkozik. Megpróbálja leírni, miként működik a világegyetemünk és minden, ami benne létezik. Ebben a könyvben huszonöt múltbéli, illetve ma is aktív tudóssal ismerkedhetsz meg, valamint az általuk inspirált kísérletek segítségével betekintést nyerhetsz a fizika területén végzett munkásságukba. Te is megtudhatod, amire Pierre Curie rájött a piezoelektromossággal kapcsolatban, ha összetörsz egy mentolos drazsét, és létrehozol egy fénysugarat. Ha egy szivacslabdát összenyomsz, megérted, hogy miként esnek szét a csillagok, és arra is rájössz, hogy miként fedezte fel Jocelyn Bell Burnell az első pulzárt. Egy konkáv tükör és világító rudak segítségével pedig még varázslatos képtovábbítót is létrehozhatsz, ahhoz hasonlót, amelyet Valerie L. Thomas feltalált. Ha kicsit beleástad magad a fizika történetébe, értékelni fogod, hogy az utóbbi néhány évszázadban egyre többet és egyre gyorsabban tudunk meg vüágegyetemünkről. Az emberek az idő kezdete óta figyelik a Nap, a Hold, az árapály mozgását és az évszakok változását. Az ókori Kínában vagy Rómában homokórával, vízórával (klepszidrával) és napórával mérték az idő múlását. Az ősi egyiptomiak és a núbiaiak i. e. 2600 és i. sz. 300 között fejlett mérnöki technikát alkalmaztak, hogy hatalmas gránit- és homokkőtömbök mozgatásával csodálatos piramisokat emeljenek az afrikai kontinensen. Az i. e. 460 körül született görög filozófus, Démokritosz állt elő először az atom létezésével; szerinte az atom {mely annyit jelent: „oszthatatlan") a tér és az anyag legkisebb építőeleme. Amikor az 1500-as és 1600-as években népszerűvé váltak a kémiával, a hővel, a mágnesekkel és az optikával (például prizmák és lencsék) foglalkozó kísérletek, a tudomány egész egyszerűen berobbant a hétköznapi gyakorlatba. Az olyan híres természetfilozófusok, mint Galüei, Descartes és Newton, mérések, logika és matematika segítségével magyarázták meg mindazt, amit megfigyeltek. Később, az 1700-as években a matematika olyan közös nyelvvé alakult át, amellyel leírhatóvá váltak a kísérletek eredményei. A fizika az 1800-as években lett külön tudományág: elkülönült a kémiától és a „természetfilozófiától". A hőt, a fényt, a mágnességét, a hangot és az elektromosságot vizsgáló tudósok rájöttek, hogy ezekben a dolgokban van valami közös, amely nem más, mint az energia. Amikor 1900 körül megjelent a modern fizika, az idő, az atom, a röntgensugárzás és a radioaktivitás vizsgálata rendkívül népszerű szakterületté váltak. Manapság az időt ezer trilliomod másodpercnyi pontossággal mérhetjük, ezt olyan modern technikai területeken használják, mint a nagy sebességű kommunikáció és a globális helymeghatározó rendszer (GPS). Izgalmas belegondolni, vajon mit hoz a fizika a következő száz évben. Talán pont te leszel az, aki a soron következő legnagyobb felfedezést teszi! Addig is maradj érdeklődő és b'ván-csi, és fogadd meg Nadya Mason fizikus tanácsát, aki a 2010-es TED-beszédében a következőt mondta: „A gyakorlati gondolkodás összeköti azt, hogy miként értjük és éljük meg a fizikai világot és használjuk a benne lévő tárgyakat." Irány a tudomány!