Fable - Ékkő a tolvajok között [antikvár]

EGY Az a szemét már megint itt akar hagyni. A fák közül figyeltem^ ahogy Koy és a többiek a homokot rúgva haladtak a tenger irányába. Vízre csúsztatták a csónakot, és én egyre gyorsabban, mezítláb rohantam a girbegurba gyökereken és az út porában rejtőző köveken át. Épp időben ugrottam ki a bozótból ahhoz, hogy láthassam a Koy arcán elterülő vigyort, ahogy a kis hajó vitorlát bontott. - Koy! - üvöltöttem, de még ha hallott is a hullámok robaja mellett, semmi jelét nem adta. Egészen addig futottam a meredek parton, amíg el nem értem a habot, ami egy hullám visszahúzódása után maradt. Az egyik lábamat megvetettem a nedves homokban, és a morajló hullámok fölött a tat felé ugrottam. Az egyik kezemmel sikerült a mozgó hajótestnek csapódva megkapaszkodnom. Senki sem segített, miközben káromkodva felhúztam magam. - Szép ugrás, Fable - szólt a kormánykereket markoló Koy, miközben a horizontot pásztázó tekintettel na- I ii