Egy lugas története [antikvár]

Részlet a könyvből: Gunár apó ijedten, gágogva ugrott fel és csőrével ösztönözte népes családját sietésre. Addig nem is pihent, míg valamennyi apró, esetlen libagyereke át nem bukdácsolt az árkon. Libamama totyogott át utolsónak, de a fejét kíváncsian forgatta visszafelé, szerette volna látni, mi az a lármázó, kiabáló szörnyeteg, ami ott gurul az úton. A "szörnyeteg", jókora szekér, éppen most állott meg a kiskapu előtt. Az öreg péknéni, aki éppen a szomszédban lakott, azt állította később, hogy egész indiáncsapat ugrált, táncolt a tetején, egyik jobban kiabált, mint a másik, hasztalan csendesítették őket a mögöttük jövő kocsiból. - Éljen, megérkeztünk! - Nini, patak is van! - Én fogom az első halat! - Barackfa, hogy tele az ága! - No, lesz is gyomorfájás, tudom! - Ott a lugas, be kedves! - Száz gyerek egy rakáson, mi lesz itt! - csóválta a fejét az öreg péknéni és mikor valamennyi leugrált a szekérről, mégis csalódottan látta, hogy csak tízen vannak.