Édes [antikvár]

Részlet a könyvből: Nebánd nagyközségben, annak is egy hátulsó utcáján lakott egyszer egy szabómester, Kovács Pálnak hítták. Mert ha kovács lett volna, biztosan Szabónak hítták volna. Ennek a Kovács Pálnak volt egy felesége, azt sehogyse hítták, mert annak már csak Kovács Pálné volt a neve. És volt három gyerekük a szabóéknak. Az első fiú volt, azt hítták Kovács Pálnak. Rögtön megmondom gyerekek, az a fiú én voltam, engem is Pálnak kereszteltek, mintha nem is telt volna másik névre ennek a szegény szabónak. A második gyereket Margitkának hítták mert az kislány volt, de olyan kicsi kislány, aki még bölcsőben hált, nappal pedig ha talpon volt, csak a tornácon meg az udvarban forgolódott, mert a kapun nem engedték ki, mert még nem tudott volna magára vigyázni, mert még két esztendős se volt egészen.