Dugó Dani világgá megy [antikvár]

Részlet a könyvből:Szomorúság a nagy udvarban. Anyuka szomorúan álldogált a baromfiudvarban. Előtte ott tipegett kacsamama és kétségbeesve sápítozott, közbe egyre anyukára pislogott, mintha azt mondta volna: - Segíts rajtam, hiszen te is anya vagy! Mit szólnál hozzá, ha a te gyermekeidet rabolnák el tőled valamelyik éjszaka? Anyuka megértette kacsamama beszédét, lehajolt hozzá és megsimogatta szép fehér fejét. Szegény kacsamamának volt is oka a sopánkodásra. Tegnap még 18 gyönyörű kis pihés kácsa tipegett, lármázott körülötte és mára már csak hat gyermeke maradt. Tizenkettőt éjszaka elhurcoltak a baromfinépség gonosz ellenségei, a patkányok. Olyan csendesen lopakodtak be az ólba, hogy kacsamama meg sem hallotta. Csak reggel ébredt a nagy szomorúságra és kétségbeesett sápítozásával felverte az egész nagy udvart. A megölt kis kacsák pedig ott hevertek, ki erre, ki arra. Anyuka kötényébe szedte őket és nagyon szomorúan ment be velük a konyhába. A baromfiudvar népe ott kodácsolt, sápítozott, gágogott körülötte, mintha bosszúállást kért volna a gonosztettért.