Billy Elliot [antikvár]

BillyL A bátyám tök hülye, utálom. Bár egész jó zenéi vannak. Mindig fülhallgatóval nyomja, főleg, ha én is ott vagyok, így aztán nem hallok belőle semmit. Mintha az övé lenne a levegő, vagy hasonló. Ha tudná, összecsomagolná az összes lemezét, és feldugná a seggébe. Mostanában nem vagyok túl sokat egyedül, kivéve reggelenként suli előtt, már ha Apa és Tony kint van a sztrájkőrségen. Sokkal jobb volt, amikor dolgoztak. Suli után órákig azt hallgattam, amit csak akartam. A Nagyi is szereti a zenét. Apa szerint én csak modern szemetet hallgatok, a Nagyi viszont túl öreg ahhoz, hogy ilyesmikbe beleszóljon, és úgyse árul be soha. Amúgy meg valószínűleg hamar el is felejti, hogy mi történik napközben. Amint Apa és Tony kilép a házból, rögtön felteszek egy lemezt, amíg elkészítem a reggelit. Erre a Nagyi is rögtön beindul, hallom, ahogy dudorászik az ágyában, néha meg ki is jön, és együtt ropjuk körbe a szobában. A kagával kalimpálva nyomatja a figurákat, próbál egy lábon egyensúlyozni, és úgy forog körbe, mint egy balett-táncos - bár mostanában, mivel már közeljár a nyolcvanhoz, nem mozog olyan jól, mint régen. - Gyerünk Nagyi! Boogie-boogie!