Békesziget [antikvár]

Éppen a tavaszi viharok ideje volt. a tenger ugy zugott, harsogott, hogy még a sziget belsejében sem lehetett aludni miatta. Minden rádiókészülék felmondta a szolgálatot, fákat tépett, csavart ki a vihar, még háztetőket is lesodort. Csak a sziget déli oldalán lengedező lobogó magas rudjának nem árthatott: az a rud valami törhetetlen anyagból készült. Lengett a zászló, a szél néha teljesen összesodorta, máskor meg szétteritette, hogy messziről el lehetett olvasni a ragyogó betüket: Ne ölj! Ez volt Béke-sziget lakósainak a jelmondata. Ezt irták a hófehér zászlóra is, amely legmagasabban lobogott a sziget felett. A tengeren közeledő hajók is legelőször ezt láthatták meg a szigetből. s ha a betüket messziről nem is olvashatták el, a lobogó hófehér szine elárulta a sziget lakóinak békés szándékát, vendégszeretetét.