A táltossá lett kiscsikó [antikvár]

Történetünket akár úgy is kezdhetnénk, hogy egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyen is túl. És akár úgy is tovább mondhatnánk, hogy a kurta farkú kismalacon meg a mézeskalácsházon is túl. Sőt, hogy még meseszerűbb legyen, eljuthatnánk a világ végéig is, egészen odáig, ahol, ha a világ legutolsó sziklaperemének a szélére leül az ember, már csak a mesebeli Nagy Semmibe lógathatná le a lábát. Szóval legendává, mondává vagy mesévé is írhatnánk ezt a mindennaposnak, akár egyszerű, hétköznapinak is mondható történetet, de valljuk meg mindjárt a legelején: a meseszerű történetek is itt játszódnak le a közvetlen környezetünkben. Itt esnek meg körülöttünk, a mi városunkban, a mi falunkban, a mi utcánkban, a szomszédunkban, sőt, az is lehet, hogy a mi házunkban, a mi tanyánkon, velünk.