A szamosparti öreg ház/Uj utak/A Básthy-kisasszonyok [antikvár]

Részlet a könyvből: A nagy kapu döngve csapódott be. A csattanás szokatlan visszhangot keltett a csöndes utcában, az ablakokból itt is, ott is kiváncsi asszonyfejek bukkantak elő: vájjon mi történhetett. A városnak ezen a részén olyan szokatlan volt minden zaj, hogyha valami erre tévedt munkás nehéz csizmája végigkopogott az ablakok előtt, rögtön kibukkantak a simára fésült, ijedt arcú aszszonyok: mi történik? Csak az utca végén, a szamosparti komor, csukott kapuju házból nem nézett ki senki. Annak lakói nem voltak kiváncsi természetűek. Mesevilág vette körül a házat és gazdáját. Azt suttogták róla, hogy gyülöli az embereket, meg azt is, hogy mérhetetlenül gazdag. Mi volt igaz a mesékből, senki sem tudhatta. Az öreg Nagy Pál harminc esztendeje, hogy ki nem mozdult az utcából, a házából is csak délutánonkint, hogy néhányszor végigsétáljon a háza előtt. Pontosan addig, ahol már a szomszéd ház csatornája támaszkodott a kövezetre. Rá nem lépett a más telkére. Ahogy az első csillag föltűnt az égen. Nagy Pál bement s azontúl meg nem nyilt a kapu senkinek. Máskor is ritkán. Esemény volt az egész utcának, ha a házban lakók egyike látogatóba indult. Hozzájuk sem járt senki az öreg ügyvéden kivül, de az is csöndes, kevésbeszédü ember, akit hiába faggatnak a szamosparti öreg ház gazdája felől.