Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A kis Mukk apja, akit tulajdonképpen Mukrainak hívtak, tekintélyes, de szegény ember volt itt, Niceában. Majdnem olyan remeteéletet élt, mint most a fia. A fiát nem kedvelte, mert röstelkedett törpe termete miatt, ezért iskolába se járatta. A kis Mukk tudatlanságban nőtt fel, és még tizenhatodik évében is vidám gyerek volt. Apja gyakran korholta, hogy olyan ostoba és faragatlan, pedig "már régen ki kellett volna nőnie a gyerekcipőből".
Az öreg egyszer csúnyán elesett, ami az életébe került. A kis Mukk magára maradt, árván, szegényen és tudatlanul. Keményszívű rokonai, akiknek az apja többel tartozott, mint amennyit meg tudott fizetni, kikergették a házból. Azt tanácsolták, hogy menjen világgá szerencsét próbálni. A kis Mukk azt felelte, hogy elmegy ő szívesen, csak adják ki neki az apja ruháját. Kérését teljesítették. Az apa nagy, erős ember volt, ruhája sehogy se illett a fiúra. De a kis Mukk segített magán - ahol a ruha hosszú volt, levágott belőle, azután magára öltötte. De megfeledkezett arról, hogy a bőségből is el kellett volna venni, és így maradt meg a ruha olyan furcsának, amilyen ma is; a nagy turbán, a széles öv, a bő bugyogó, a kék köpenyke - mindezt apjától örökölte, és azóta viseli; sőt, még apja hosszú damaszkuszi kardját is megkapta, bedugta az övébe, fölkapott egy botot, és kisétált a kapun.
Wilhelm Hauff (1802. november 29. – 1827. november 18.) német író, meseíró, a biedermeier korszak alakja.
Három gyűjteményt (almanachot) adott ki meséiből, amelyek világszerte ismertté váltak. Például A gólyakalifa története, A kis Mukk története, A spessarti fogadó.
Wilhelm Hauff édesapja, Friederich Hauff Stuttgartban volt állami tisztviselő. Miután 1809-ben meghalt, az anya négy gyermekével édesapjához, Karl Friederich Elsässerhez költözött Tübingenbe.
Wilhelm Hauff 1809 és 1816 között a tübingeni Schola Anatolica tanulója volt, majd 1817-től a blaubeureni kolostor iskolájában tanult tovább. 1820 – 1824 között a helyi evangélikus alapítvány ösztöndíjasaként teológiát hallgatott a Tübingeni Egyetemen.
1824 és 1826 között Stuttgartban házitanítóként dolgozott Württemberg hadügyminiszterének, báró Ernst von Hügel tábornoknak a családjánál. A Hügel gyermekek számára írta meséit, amelyek a Märchen almanach auf das Jahr 1826 (Mesealmanach az 1826-os évre) című gyűjteményben jelentek meg. Néhány mese mindmáig igen népszerű a német nyelvterületen: a Keleten játszódó Der kleine Muck (A kis Mukk története), Kalif Storch (A gólyakalifa története) and Die Geschichte von dem Gespensterschiff (A kísértethajó története), illetve Der Zwerg Nase (Orroska, a törpe), Das kalte Herz (A hideg szív) és Das Wirtshaus im Spessart (A spessarti vendégfogadó), amelyek színhelye Németország.
Ugyanebben a korszakban keletkezett a Mitteilungen aus den Memoiren des Satan (1826) és Der Mann im Mond. Utóbbit, amely Heinrich Clauren szentimentális műveinek paródiájaként íródott, a parodizált szerző neve alatt tette közzé. Clauren kártérítési pert indított Hauff ellen, amit meg is nyert, majd Hauff a Kontroverspredigt über H. Clauren und den Mann im Mond (1826) című művével folytatta a támadást.
Közben Walter Scott regényeinek hatására Hauff megírta Lichtenstein: Romantische Sage aus der wuerttembergischen Geschichte című történelmi regényét (1826), amely hatalmas népszerűségre tett szert Németországban, mivel Würtemberg történetének legérdekesebb korszakát, Ulrich von Württemberg (1487–1550) uralkodását dolgozta fel. A regény nyomán Ulrich herceg leszármazottja újra felépítette az ősei várát a romokban álló eredeti lovagvár közelében, Hauff leírását véve alapul.
Hauff ezt követően Franciaországban, Németalföldön és Észak-Németországban tett utazásokat. Ekkor írta a Memoiren des Satan második részét és több kisregényt, többek között a bájos Die Bettlerin vom Pont des Arts címűt és mesterművét, a Phantasien im Bremer Ratskeller című elbeszélését. Kiadott néhány rövid költeményt is, amelyek népdallá váltak, például a Morgenrot, Morgenrot, leuchtest mir zum frühen Tod? címűt.
1827 januárjában a Johann Friedrich Cotta-féle Morgenblatt für gebildete Stände szerkesztője lett. Ugyanebben az évben vette feleségül unokatestvérét, Luise Hauffot. Egy héttel leánygyermekük születése után, 1827. november 18-án Hauff meghalt.