41 nap 9 óra 42 perc [antikvár]

FLINT 41 NAP, 9 ÓRA, 42 PERC Itt fogok meghalni. A dzsipünk hátsó üléséről, a tömött bőröndök közé ékelődve bámulom az előttünk magasodó ultramodern „faházikót". Csupa éles szög és lakkozott fa. Meg üveg; rengeteg üveg. Az alacsonyan járó októberi nap sugarai megcsillannak a hatalmas, plafonig érő ablakokon; olyan forróak, hogy kiég a szemem. Ez az egyetlen ház a környéken, szépen belesimul a pennsylvaniai erdőségbe. Körülötte élénk narancssárga levelek lángolnak az ágakon. A kép egy építészeti magazin címlapjára kívánkozik. Nem egészen így képzeltem az utolsó negyvenegy napom helyszínét. Negyvenegy nap. El sem hiszem, hogy már csak ennyi van hátra. Pislantok egyet. Lenyelem a gombócot, ami a fél életemen át itt növekszik a torkomban. Nos, majdnem a fél életemen át. Odakint madarak csiripelnek az őszi napsütésben. Hárman ülünk idebent - anya, apa és én -, de mind hallgatunk. I