REJTETT IKONOK [antikvár]

"Különös lények elevenednek meg Filip Tamás verseiben. "Rég letapadt érzések" lapulnak a "szálanként összedőlő erdő" fái közt, "merőleges melegben", "petárdanyárban". A dolgok rengetegéből előlép "huszonnégy névtelen óra"; "távirányított lények", "derengő köpenyek" tartóztatnak fel - csak hogy időzzünk velük, majd tovább engedjenek..." "Versei mélyén ott dereng a kép, a rejtett ikon – dolog, tárgy és szöveg viszonyáról vall. Nem tolakodó, nem előlünk mondja el, amit mond. Következetes költészet, a szerző azt bővíti, amit elkezdett első kötetében. Nem irányít, de a fontos tájolási pontokat megmutatja. Minden apró történést a pusztulás, a működésképtelenség, a végzetes hiba felől szemlél, ami azonban mindig valami másnak, az elrejtettnek a jele.Elindulnak, közelednek. Milyen közel merjük magunkhoz engedni őket?" (Prágai Tamás)