Fotelapa [antikvár]

Apaszótár. Könnyű volna azt írni ennek a kötetnek a fülszövegébe, hogy Ayhan Gökhan versei az idegenség érzésének versei. Felületes és igazságtalan volna a Név idegenségét kiterjeszteni a versek világának idegenségérzésére. Az anyanyelv szavai is ugyanúgy képesek az idegenség és otthontalanság világát megteremteni a beszélő körül, mint egy idegen nyelv üzenete. Az anyanyelv Ayhan Gökhan verseiben az Apa világát faggatják. A tragikusan eltűnő apát megidéző tárgyak, emlékek nevei az Apa neveivé válnak, mint az apafotel. Ismerős voltuk ellenére is idegen nevek és szavak ezek, hiszen az eltűnt Apát idézik vissza az Apa számára idegen nyelvben. Pedig mégis az Apa ebben a kötetben minden hasonlat alapja. A kifejezés és a megfogalmazás keresése az Apa utáni nyomozás. Az Apa a nyelv eltűnő és megfoghatatlan voltáról tanúskodik. Az Apa az emlékekben van jelen, hiánya jelzi jelenlétét. A betegség neve, az intimitás hiánya, a szeretet elgondolhatatlansága: vagyis a nyelv elvesztése és megtalálása a kötet drámai tere. Egy erős, tárgyias, költői nyelv szól itt az Apához. Apanyelv. Borbély Szilárd