A megtévesztett [antikvár]

Részlet: Világosítsd meg elmémet, Uram. Gyújts szövétneket tévelygő gondjaim sötétségében. Nyilvánítsd ki szolgádnak, hogy a Te szándékod szerint kellett-e megalázkodnom a gyalázatomat keresők gyülekezete előtt, vagy a sátán diadalmaskodott esendőségem fölött. Kész vagyok vallást tenni vétkeimről, csak nyújtsd felém kezed és emelj ki irgalmaddal a lelki romlásból. Keserű poharat itattál velem, Uram. Haragoddal megostoroztál... De nyugtasd meg háborgó lelkemet, hogy megaláztatásom, megtipratásom a Te bölcs szándékod szerént történt, s nem a gonosz diadalmaskodott felettem. Mert szomorú prédája lettem a világnak. Kétely szaggat, hogy nem gyengeségem áldozata levék-e, megalázván magam. Tapasztalt és nem közönséges értelmű nagy emberek, nékem régi jó akaróim, Pápa Páriz uram, Bethlen Miklós uram javallották erős szókkal, hogy követném meg az eklézsiát, ha ez flastrom sebükre, a kisebb bajjal kerülvén el a nagyobbat. De hát ennél történhetett volna-e vélem nagyobb baj? Életemet, munkámat, minden jó és szép szándékomat vontam vissza a kárörvendők gyülekezetében, fejet hajtván a bosszúállás, rosszakarat és a butaság előtt.