Már nem számolom... [antikvár]

Előszó Tisztelt Olvasó! Azt látjuk, hogy a XXL század embere félelemben él. Sokszor azt gondolja, hogy egyedül van. Van, aki tudatában van a félelmének, van, aki nem hajlandó tudomást venni róla. Az Isten Igéjében, a Bibliában 366-szor olvashatjuk, hogy „Ne félj!" Ha valaki segít, és azt elfogadjuk, az nem kudarc. Azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül. Jó érzés, ha tudjuk. Valaki mindig ott van velünk. Ez a Valaki, a teremtő Istenünk. Ő mondta: „Megtaláltok engem, ha kerestek ".^ Azt is Ő ígérte: „Veled vagyok a világ végezetéig".^ Isten nem csak a nagy csodákban, hanem a legapróbb dolgokban iá jelen van. Isten követőinek nem kell bizonyítani Isten létezését, jelenlétét, mert amit lát, az maga a bizonyíték. „Isten nem a félelemnek lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szerete és a józanság lelkéL"'' Tisztelt Olvasó! Az életedben adj helyet a szeretetnek, az alázatnak. Ha ez tölti be szívedet, felismered az élet értelmét, és akkor életed boldogi békés, harmonikus lesz. Engem a verseim írásakor egy cél vezérelt, mint a János Evangélistát (3,11): „ amit tudunk, azt szóljuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot " A Bibliai Igeverseket a Magyarországi Református Egyház Kálviii Kiadója, Károli Gáspár fordításából idéztein. A Szerző