Gondolatszikrák [antikvár]

Részlet: Mindig csak adni Az öreg kút csendesen adja vizét ípy telik minden napja. Áldott élet ez! Fontolgatom: csak adni, adni minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem: Csak adni teljes életemben. Csak adni? Terhet is jelenthet, Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek tükre rám ragyog: „hiszen a forrás nem én vagyok", Árad belém! csak tovább adom Frissen, vidáman és szabadon! Hadd éljek ilyen kút életet. Osszak áldást és szeretetet. Nem az enyém. Krisztustól kapom, egyszerűen továbbadom. Mennyi titok veszi körül a szenvedést, és még mennyivel több a szeretetet. Aki a szenvedést a szeretettől elválasztja, sohasem fejti meg a titkot. A szeretet törvénye: a mag a földbe kerül, meghal, hogy termést hozzon. Ha nem jut a földbe, ha nem hal meg, egyedül marad, félelmetesen egyedül, titokzatos magányban, de meghal a szeretet utáni vágytól. A szenvedés reménye: könyörüljön meg rajta a szeretet, karolja át. így váltja meg a szenvedést. Mérhetetlen az emberben csak egy: a szeretet. A szenvedés jelzi csupán, hogy mérhetetlen volt a szeretet, vagy jobban mondva, hogy volt-e egyáltalán? - A szeretet, amely megtörik a szenvedésen, csak álcázott önzés! A szenvedés nem csupán a tiszta felismerés forrása, hanem tűzpróba is és a szeretet kinyilatkozása. Vajon nem úgy van-e, hogy az első