Fenyő a sziklán [antikvár]

Előszó Kötetünkben erdélyi katolikus lelkipásztorokat szólítottunk meg. Az interjúk az erdélyi egyház történetének fontos szakaszát világítják meg, az átélt vallomások egyben történeti források is. A bemutatott életsorsok részben a második világháború előtt indultak, úgyhogy a húszas, harmincas évekbe is betekintést nyerhetünk. A különböző élethelyzetekben az erdélyi papság a korlátozások, tiltások ellenére is ki tudta teljesíteni tevékenységét. Ennek néhány példáját idézzük. Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános a diktatúrában és a demokráciában is épített templomot, Ceau§escu alatt ehhez nem kevés találékonyságra, bátorságra volt szüksége, hiszen akkor tiltották a templomépítést. A világháború után az erdélyi papságot megkísérelték rávenni a Rómától történő elszakadásra, valamennyi püspököt letartóztatták, a papság soraiból sokan szenvedtek vértanúhalált. Léstyán Ferenc a szemtanú, illetve résztvevő hitelességével idézi fel ezeket az éveket. Mikor állami nyomásra vidékre helyezték, végigjárta és dokumentálta Erdély templomainak történetét, példájaként annak a sokszínű tevékenységnek, melyet az erdélyi papok folytattak. Az 1950-es években a szerzeteseket, így a kötetben szereplő Daczó Arpád-Lukács ferencest is kitelepítették, kényszerlakhelyet jelöltek ki számára. Azonban tevékenységét ilyen módon sem tudták korlátok közé szorítani, a lelkipásztori tevékenység oiToslással egészült ki, a személyiség kiteljesedését pedig a botanika, csillagászat területén végzett megfigyelések biztosították, melyben Isten teremtő tevékenységét ismerte fel. Az internálás megszűnte után a Mária-tisztelet kutatójává vált, úttörő módon irányította a figyelmet az archaikus népi imádságokra, a néprajz területén is maradandót alkotott. Bodoni Árpád a vidéki plébános életútját állítja elénk, aki a mostoha körülményekkel megküzdve, a hétköznapok hőseként hirdeti az Igét, igyekszik fenntartani a magyar nyelvű szentmisét. Ugyanakkor tanúja a gyulafehérvári történéseknek, fontos