Az FTC kézilabda szakosztályainak mérkőzései 1950-1974 [antikvár]

Részlet a könyvből: A századforduló táján kontinensünkön sok ellenzője támadt a rohamosan teret hódító labdarúgásnak, amely a kíméletlenségek és durvaságok, a primitív játékfelfogás miatt sok súlyos sérülést okozott. Elsősorban a testnevelők körében alakultak ki olyan véleményke és bukkantak fel kezdeményezések, amelyek szabadban és teremben, férfiak és nők által egyaránt űzhető labdajáték megalkotására irányultak. 1905-ben egy dán nevelő, H. Nielsen a már sok helyütt ismert Torball (ezt tekintjük a kézilabdasport közvetlen elődjének) továbbfejlesztésével új játékot teremtett, amelyet haandbold (kézilabda) néven játszottak. Ez sokban hasonlított a mai kézilabdázáshoz. A sportág születési évének 1917-et tekinti a sporttörténelem. Ekkor egy berlini sportember, W. Heiser a női tornászokkal új játékot sajátíttatott el. A játék alapja a Torball és - részben - a labdarúgás volt, amelyet a Torball tömör labdája helyett levegővel telített labdával játszottak. Az első szabályok szerint a kézben tartott labdával tilos volt futni. Ezt a játékot fejlesztette tovább az első világháború után az ugyancsak német Karl Schelenz, a berlini testnevelési főiskola tanára. 1919-ben a Heiser által alkotott szabályok ésszerű módosításával, korszerűsítésével kidolgozta a játék új elveit és szabályzatát, amely azóta is alapja a kézilabdázásnak. E munkájáért általában Schelenzet tekintik a kézilabdasport megalkotójának. Ez a játék Németországban rövid idő alatt jóval népszerűbb lett elődjénél, és a nők mellett a férfiak körében is gyorsan elterjedt. A labda méreteinek csökkentése technikailag finomította, változatosabbá tette és taktikailag színesítette a kézilabdázást.