A sport milliomosai [antikvár]

Nem ​azt mondom, hogy ők mindig tudják, mit akarnak – de mindig akarnak valamit. A tehetségükön túl ez a tulajdonság emelte ki őket a szürkeségből; ez nem hagyja őket nyugodni akkor sem, amikor befejezik pályájukat és körülnézve megállapítják: különös világba kerültek. Itt már nem az dönt, hogy ki hány métert ugrik, mennyi idő alatt úszik a célba, pontosan vagy pontatlanul rúgja a labdát, jól, rosszul végzi-e a feladatát. Hanem az: ki győzi meg hatásosabban a környezetét arról, mennyit tudna ugrani, hogyan tudna dolgozni – ha akarna…. A munkavégzést már nem centiméterrel, nem is versenyórával mérik. Vajon a sportpályák klasszisai helyt tudnak-e állni ebben a másik világban? Hogyan viseli el őket a környezetük – és ők hogyan viselik környezetüket? „Odakint”, Nyugaton a legnagyobb klasszisok egy része már pályafutása alatt átállni kényszerül. A dollárezreket – amelyeket egy-egy nagy verseny alkalmával, egy-egy reklámszerződés során kapnak –, forgatni kell. A sztárok szinte észrevétlenül üzletemberekké válnak. Nálunk a sportolók többnyire csak a pályafutásuk befejezése után kezdik befektetni megszerzett tőkéjüket. Amennyire és ahogyan a mi körülményeink között lehet. Némelyeket segítenek a sportban szerzett tulajdonságok: a kitartás, a fegyelmezettség, a célratörés. Akad, aki viszont megbénul attól a tudattól, hogy itt másfajta mérhetetlen teljesítmények is szükségeltetnek. Csak csodálni lehet azokat, akik itt is, ott is helytállnak. Nyugaton, Keleten. Az igazán kiemelkedő sztárok nincsenek sokan. Magyarországon például százezer igazolt sportolóból mindössze ezer tekinthető félig-meddig profinak – ez az ezer, vagyis az NB-s futballisták és a nemzetközi szintű sportolók sportmunkatársként kapják a fizetésüket. Ebből az ezerből alig húsz-harminc küzd a világ élvonalában, s e húsz-harmincból is csak töredéknek jut lehetősége a sporttal szerzett pénzből – magyar szinten – „milliomossá” válik. Azt hiszem, nem kell irigyelni – és persze, nem is kell szánni – őket a megszenvedett sikerért, vagyonért. Nem árt viszont megismerni őket, a lehetőségeiket…