Múmiák a világ minden tájáról [antikvár]

A múmia szó hallatán önkéntelenül is klasszikus lelőhelyükre, Egyiptomra gondolunk. Innen ma is érkeznek hírek új, nagy temetkezési területek feltárásáról, pl. az „aranymúmiák"-ról, valamint a fáraómúmiák újabb és újabb vizsgálatáról. Pedig nemcsak itt, hanem a Föld legtávolabbi, legkülönbözőbb vidékein is előkerül egy-egy új, ám szenzációs lelet. Az Andok jéghideg hegycsúcsain, az örök fagy birodalmában, Szibériában vagy a Tarim-medence szélsőségesen forró sivatagaiban is rábukkannak olykor egy-egy múmiára. Szerencsére ma már elképzelhetetlen, hogy cirkuszi mutatványosok borzongást keltő, félhomályos termeikben mutassák be a múmiákat - a testek ma már a tudományos leletek sorát gazdagítják. A régészek és az antropológusok folyamatosan rekonstruálják a mumifikált testeket, hogy bemutassák, milyenek voltak ezek az emberek életükben, hogyan táplálkoztak, milyen betegségek kínozták őket. A múmiakutatóknak ma már arra is gondolniuk kell, hogy ezek a múmiák olyan emberek földi maradványai, akiket hozzátartozóik vallásos okokból helyeztek nyugovóra ilyen különleges módszerekkel. Ezért a múmiákat körültekintően és az emberi méltóság tiszteletben tartásával lehet csak kiállításokon bemutatni. A legújabb természettudományos vizsgálati módszereknek köszönhetjük, hogy a múmiák több ezer éves, számunkra nagyon idegen kultúra közvetlen követeivé váltak. Ebben a Mi MICSODA könyvben őket idézzük meg.