A titok tanúi [antikvár]

ELOSZO l Miiiden földön élő ember hagy maga mán tárgyi nyomokat. Neliezen lenne elképzelhető tehát, hogy egy olyan személy, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az emberiség történetére, ne hagyjon maga után ilyen nyomokat. Elvégre nem a véletlen műve, hogy a földi időnket két részre osztjuk: a Krisztus születése előtti és utáni korszakra. Krisztus létezése - annak ellenére, amit éveken át igyekezett sulykolni a kommunista propaganda - minden kétségei kizáró. Túl sok hiteles, keresztény és pogány történelmi bizonyíték maradt fenn ahhoz, hogy kétségbe lehessen vonni a Názáreti |éziis nevű zsidó tanító kétezer évvel ezelőtti létezésének tényét. Felmerül azonban a kérdés, hogy a mai időkig is fennmaradtak-e autentikus tárgyak, amelyek jézus életéhez köthetők? A logika azt diktálja, hogy ameny-nyiben az apostolok |ézust Messiásnak, Megváltónak és Isten fiának ismerték el, akkor minden anyagi hagyatékát a legértékesebb emlékként kellett kezelniük. Az első keresztény közösség Igyekezett mindent megőrizni emlékezetben és írásban, ami Krisztus földi tevékenységéről tantiskodott. Miért korlátozódott volna a gondosságuk csak a Megváltó szavalnak megőrzésére, ha lehetőségük volt az utána hagyott tárgyak megtartására is? A pszichénk tigy van kialakítva, hogy született gyűjtögetők vagyuirk. Igyekszünk megőrizni a számunkra fontos emberek emlékét, gyakran az utánuk maradtak tárgyak megőrzésével. Az apostolok számára minden kétséget kizáróan ilyen közeli ember volt Krisztus, hiszen mindannyian (az egyedüli Szent jános kivételével) életüket adták érte, mártírhalált halva. A jézus után maradt anyagi emlékekről való gondoskodás a hit terjesztésének is része volt. Michael Hesemann német kutató következőképpen indokolja ezt az állítást: „Az első keresztények nem voltak tudatlanok. Talán számoltak azzal, hogy Isten országa még az ő életükben eljön. De addig is nehéz feladatot kellett teljesíteniük: az evangéliumot kellett hirdetniük a nép számára. Az evangélium a Názáreti szavain és tettein alapult, amelyeknek az apostolok a tanúi voltak, jézus nem mítosz volt, mint a pogány istenek fiai: ő élt, beszélt hozzájuk, valóban létezett. Voltak ellenségeik, találkoztak szkepticizmussal, tanúságtételüket elutasították. Függetlenül attól, hogy milyen erősen bíztak a Szentlélek erejében, tudták, minden ember bizonyítékokat várt, hogy a maga módján találhassa meg Krisztust. A Názáreti fizikai hagyatéka alátámasztotta a szavait, magában hordozott valamit megváltói erejéből, materiális bizonyíték volt. Ezek a tárgyak az események néma tanúivá vállak, amelyeknek megváltói befolyása volt a történelemre. Általuk az, amit elbeszéltek, új életre kelt, hiszen a vallás nem csupán a megismerés intellektuális folyamata, de teljes és érzéki tapasztalás is."