Gyermeklélektan [antikvár]

A. ÁLTALÁNOS BÉSZ I. A GYERMEK- ÉS FEJLÖDÉSLÉLEKTAIT TÁRGYA, FELADATA A gyermeklélektan a lélektan tudományának része. A gyermek sa.iátQs lelki .jelenséKeivel és a lelki fe.llSdés törvényszerüsége-ivel foglalkozik. A gyermeklélektan fő kutatási területe az egyes életkorok lftgy.fitfjRR^g^nek a vizsgálata. A gyermeklélektan az általános lélektanhoz hasonlóan keresi azokat a jellemző jegyeket, melyek általános érvénnyel alkalmazhatók minden egyedre, és amelyek a sajátos gyermeki lelkivilág megismeréséhez vezetnek. A gyermeklélektan a gyermekkor folyamáin foglalkozik az egyénnel. Ilyen nagy időt felölelő szakaszra azonban általános érvényű változatlan megfogalmazások alig használhatóak. A gyermeklélektannak éppen ezért kapcsolata van a fejlődéslélektannal, - annak mintegy része - a differenciális lélektannal és az összehasonlitó állatléJ^ktannal Is. A fe.llődéslélektan az egyénnel nemcsak születéstől felnőtté válásig foglalkozik, hanem a fogamzástól, a méhenbelüli élettől kezdve a gyermek- és ifjúkoron, majd a felnőttkoron át az öregkort is vizsgálat tárgyává teszi. Az öregkor pszichológiai jelenségeinek kutatása /gerontopszichológia/ az átlagos emberi életkor meghosszabbodásával egyre inkább előtérbe kerül. A fejlődéslélektan, vagy másképpen genetikus lélektan alapvető szempontja a gyermek le 1Ki jftlenségeinek-a-jaegiamerásében-a-fe^lődés-gondolata. Minden jelenséget az egyéni, ontogenetikus fe.jlődés perspektívájába állítva vizsgál. Az ^yes lelki funkciók fejlődését kiséri nyomon az egész gyermekkor, illetve az ^et folyamán. A vizsgált jelenségeket tehát hosszmetszetben mutatja be. A fejlődéslélektan azonban nemcsak az ontogenezis, hanem a törzsfejlődés, a filogenezj^ kutatását is feladatának tartja. Ezen a ponton találkojzik az - rr