Személyiségfejlesztés III. [antikvár]

Lectori salutem! Üdvözöljük az olvasót abból az alkalomból, hogy a három kötetre tervezett könyv utolsó sorozati darabját tartja kezében. Örömünkre szolgál, hogy a személyiségfejlesztés csoportos formáinak témakörében, minden nehézség ellenére, sikerült mindhárom tervezett anyagot megjelentetni. Ez egy valóságos igényt tükröz, no meg a gondolatoknak, mondandóknak azt a bőségét, mely igazi tartalommal tudja megtölteni a köteteket. Úgy látszik a „mit - kiknek - hogyan" sorrend most is bevált, régi terminológiával azt is mondhatnánk, hogy a tartalom legyőzi a formát. A három témakör - külföldön honos elméletek; külföldi tapasztalatok; hazai élmények - elhatározott szándék szerint jött létre, de úgy tűnik, hogy ebben a témában további mondandónk is lehet. Jelen kötetben ismét öt érdekes tanulmány várja az olvasót. Békési Ágnes aki a szabadinterakciós csoportokról írt, nem pszichológusként, hanem szociológusként közelítette meg ezt a módszert. Komlósi Piroska családi tradíciói és jelen munkája egyaránt a pedagógusok irányába való elkötelezettségét tükrözi. Onódi Sarolta, aki a Moréno pszichodráma módszer egyik legjobb hazai ismerője, az ideggondozói, orvosi ellátásban azon kevesek közé tartozik, akik ezen módszerek hatásában is hisznek. Parádi József őszinte barátságba került Frank Cardell pszichológussal, így módszerleírása jó értelemben vett elfogultsággal íródott. Török Iván szinte elsőként került a hazánkból Carl Rogers hatáskörébe és kezdte alkalmazni a személy központú megközelítés módszereit.