Kiadatlan írások [antikvár]

Részlet a könyvből: "Istenek és patkányok Az a sötét világ, a tiéd volt. Ringatott a víz, ami felett Isten lelke lebegett. Minden téged szolgált. Növekedhettél, betölthetted a világodat, tetszés szerint. Te is Isten voltál. Egyelőre a legkisebb a Isten. Együtt a legnagyobbal. És Isten azt mondta: a legyen világosság. És világosság lett. Vajon melyik Isten mondta? A kicsi, vagy a a nagy? És sejtetted-e, hogy milyen ára van egy isten megtestesülésének? Hogy mennyire fáj a világosság? Amikor belecsapott a fény a szemedbe, irtózatos fájdalom robbant beléd. Az addig sötétben alvó ideghártya üvöltött, és te vele üvöltöttél. És megtudtad, hogy élni fáj. A világ fájdalommal köszöntött téged, és te üvöltés közben szétfeszítetted az összetapadt tüdőhártyáidat, hogy lélegezni tudjál. Azt mondják, ez volt a legnagyobb erőfeszítése egész életednek. Az volt az első tapasztalatod, hogy a fény fáj. Pedig ez még nem is az Isten fénye volt, hanem az embereké. Nem a szellemé, hanem a műtőlámpáké."