A származási megkülönböztetés megszüntetése 1962-1963 [antikvár]

Előszó „Ez az X rosszabb, mint Amerikában a néger. Nem lehet úttörővasutas, még szavalóversenyre sem mehet. Származása „Egyéb", mert az apja otthon varr." (Részlet a Szerencsés Dániel című filmből) A fordulat éve, 1948 után a szovjet blokk kommunista pártjai központi kérdésként kezelték a régi uralkodó osztályok - művelődési - monopóliumának megtörését, és annak egyik eszközeként az oktatás demokratizálását. A munkás- és parasztcsaládból származók korábbi egyetemi-fő-iskolai aránya rövid időn belül, igaz, rendkívül alacsony szintről indulva, majdnem húszszorosára ugrott; a népi származásúak elenyésző, két világháború közti 3-4 százalék körüli aránya az ötvenes évek felsőoktatásában időnként meghaladta a 60 százalékot is. Ebben a forradalmi változásban nagy szerepe volt annak, hogy a felvételek elbírálásánál figyelembe vették a jelöltek családi hátterét, és a dolgozó osztályokból érkezők megfelelő arányát adminisztratív utasításokkal biztosították, egyben igyekeztek elzárni a továbbtanulás lehetőségétől a volt „kizsákmányolók" leszármazottait. Az intézkedést a proletárdiktatúra eszméje, valamint a történelmi igazságtétel elve legitimálta. Az 1956 utáni fejlődés - és különösen a mezőgazdaság kollektivizálása, a szocializmus alapjainak lerakása, a kádári politika társadalmi bázisának kiszélesítésére irányuló törekvések - a kibontakozás akadályává tették a származási kategóriák rendszerét. A kategóriák merevsége, a besorolás nehézkessége önmagában is ellentmondássá vált. így az MSZMP Vlll. kongresszusa - a párt- és szakmai vezetésen belüh - hosszas vitákat követően kimondta annak eltörlését.