Természetismeret 4/II. [antikvár]

A mozgást úgy határozhatjuk meg, mint helyzetváltozást, mely mindig bizonyos személyekhez, tárgyakhoz képest történik. Ezeket a tárgyakat, személyeket nevezzük - mint a relatív helyzet meghatározásánál is - viszonyítási személyeknek, tárgyaknak. Az emberek, a tárgyak helyzete tehát egyes emberekhez és tárgyakhoz viszonyítva megváltozhat, esetleg más emberekhez, tárgyakhoz képest pedig nem. Ha egy mozgó vonaton ülünk, akkor a mi helyzetünk a vonathoz képest nem változik, azaz a vonathoz viszonyítva nyugalomban vagyunk, nem mozgunk, ha viszont az útmenti fákat figyeljük, akkor azokhoz képest helyzetünk megváltozott, tehát a fákhoz viszonyítva mozgásban vagyunk. A vonaton nyugalomban lévő emberek és tárgyak azonban együtt mozognak a vonattal, és együtt egy "mozgó rendszert" alkotnak. A helyzetek viszonylagosságának felismerésénél és megbeszélésénél eredményesen használtuk O bácsit, hasonlóképpen a tárgyak helyzetében történő változásokról is tájékoztathat bennünket. Így pl. az autó belsejében egy O bácsi azt mondja az autóban lévő tárgyakról, hogy nyugalomban vannak, nem mozognak, ugyanakkor azonban az úttesten vagy a járdán álló O bácsi azt, hogy az autó távolodik - az autóval együtt a tárgyak is távolodnak tőle - tehát mozgásban vannak, mert hozzá viszonyítva helyzetük megváltozott. De az is igaz, hogy az autó belsejében lévő O bácsi joggal állítja az úttesten lévő O bácsiról, hogy az távolodik tőle, tehát az úttesten lévő O bácsi mozog.