Sportlélektan [antikvár]

Az élet minden területén természetesnek, nyilvánvalónak tartjuk a hozzáértés, a szakmai felkészültség meglétét. Minél fontosabb és minél bonyolultabb tevékenységet végez valaki, annál több ismeretre, tudásra van szüksége. A sportolás önmagában is, minél magasabb szinten űzi az ember, egyre többet kíván. Nemcsak egyszerűen időben és energia felhasználásban, hanem ésszerűen megszervezett és adagolt megterhelésben, tudatosan megválasztott képességcsoportok kifejlesztésében, meghatározott emberi minőség kialakításában. A sportlélektani jegyzet röviden és nagyon tömören összefoglalja azokat az ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek az emberekkel való bánásmódhoz, s ezeket a sport területére alkalmazva, a sportban legfontosabb törvényszerűségek ismertetésére és felhasználására korlátozza. Mint minden szaktudománynak, szakterületnek, szakmának, a sportlélektannak is pontosan meghatározott, egyértelmű fogalmakat kell felhasználnia. Szakkifejezési készletét a pszichológia fejlettségének jelenlegi szintjén már igen gazdagnak tarthatjuk. Fogalmai, szakkifejezései, törvényei, következtetései világszerte folyó kísérletek eredményeiként jöttek létre, pontos és aprólékos, minden kritikát kiálló bizonyítási eljárás során igazolták őket. E jegyzetben nincs lehetőségünk arra, hogy minden egyes tételt, törvényt konkrétan is bizonyítsunk, a fogalmak fejlődését megmagyarázzuk, tartalmukat és terjedelmüket értelmezzük. Tényeket közlünk, tárgyszerűen, leíró jelleggel, megadjuk az egyes fogalmak meghatározásait, s a sportban eredményesen használhat módszereket ismertetünk. A jegyzet így természetesen nem felelhet meg a tudományosság követelményeinek, praktikus célokat szolgál. A bővebb tájékozódást lehetővé tevő szakirodalmi jegyzék és bibliográfia az útbaigazítást ahhoz, hogy hol, milyen forrásokból tájékozódhatnak a hallgatók részletesen, elmélyülten, tudományos igényességgel.