Piarista iskoladrámák [antikvár]

A PIARISTA ISKOLA, SZÍNHÁZ, SZÍNJÁTÉK ÉS DRÁMA A PIARISTA ISKOLÁK ALAPÍTÁSA Balanyi György három szakaszra bontotta a magyarországi piaristák történetét. Az első szakasz a megtelepedés korszaka, amely 1642-től 1721-ig tartott. Ebben a szakaszban telepedtek meg a lengyel piaristák Podolinban, majd néhány évvel később Privigyén, Murányban és Jolsván, Breznóbányán, Pozsonyszentgyörgyön, Nyitrán, Veszprémben, Vácott, Kecskeméten, Pesten, Besztercén, Debrecenben, Korponán és végül Szegeden. Kétségtelen, ez a korszak nagyon sok eredménnyel zárult. Szinte egymás után alakultak azok a piarista rendházak és iskolák, amelyek évekkel, évtizedekkel, még évszázadokkal később is megmaradtak. A második szakaszt a felvirágzás korszakának, nevezi a rendtörténész, s ez az időszak 1721-től tartott 1780-ig. Ebben a mintegy hat évtizedben Nagykárolyban, Tokajban, Rózsahegyen, Máramarosszigeten, Crajován, Magyaróvárott, Kisszebenben, Medgye-sen, Bukarestben, Szentannán, Szencen, Kalocsán, Nagykanizsán, Tatán, Tallóson alapítottak oktatási intézményt. Majd a jezsuiták feloszlatása (1773) után Tren-csénben, Selmecbányán, Kolozsvárott és Kőszegen vették át a gimnáziumokat. A harmadik korszaknak a piarista történész az állami függés kora címet adta. Ebben az időszakaszban szűnt meg tanulóhiány miatt a medgyesi, a korponai és a tokaji gimnázium. Az utóbbit áthelyezték Sátoraljaújhelyre, s ott a pálosoktól vették át a gimnáziumot. Szentannáról Temesvárra költöztek, s 1806-ban Léván, 1846-ban Nagybecskereken alapítottak rendházat és gimnáziumot. 1832-ben Budán átvették az egyetemi gimnáziumot, azaz nem új gimnáziumot hoztak létre, hanem csak tanítást vállaltak egy már meglévő iskolában {Balanyi-Bíró-Bíró-Tomek 1943. 13-162.). A piaristák Magyarországon 1642-ben telepedtek meg a lengyel határhoz nagyon közel fekvő Podolinban (Podolínec, Pudlein). Podolin ekkor még lengyel irányítás alatt állott, s így az ideérkező piaristák is zömmel lengyel származásúak voltak annak ellenére, hogy a város lakosságának jelentékeny többsége német anyanyelvit volt. A tanárok előbb ideiglenes rendházban kaptak otthont. 1643-ban ugyanitt már iskolát is nyitottak. A rendalapító, Kalazanci Szent József szándéka szerint a kezdetektől fogva a szegény családok gyermekeinek tanítására vállalkoztak. Egyelőre csak két osztállyal kezdték a tanítást, később azonban megindították a syntaxisták (1646), a poéták (1648), végül a rétorok 1651) osztályait, s közben 1648-ban a filozófiai kurzust is. Iskolájuk hamarosan népszerűvé vált. 1643-ban, tehát az alapítás évében összesen 189 tanulót tanítottak. Igaz, hogy a tanulók létszáma állandóan ingadozott, de átlagosan mintegy száz tanulójuk volt több évtize-