Krisztus és az ifjú [antikvár]

Részlet a könyvből: A világ világossága Égbenyúló hegy csúcsán állok egy májusi pirkadó hajnalon. Mögöttem még sötét az éjtszaka, de a keleti ormok lassan már világosodni kezdenek. Egyre erősbödő bíborfény pirosítja a hegylánc csúcsait... majd hirtelen, mint örvendező óriás, felbukik a láthatáron a fényes napkorong s fönséges pompájával örömtüzet gyujt az egész vidéken... És a madarak trillába kezdenek, és az erdő félénk őzikéje felemeli fejét, és a lekonyult fejű virágok a Napra tárják kelyheiket, és minden megújul, megfiatalodik, minden a Nap felé, a fénylő, melegítő, éltető Nap felé nyujtogatja fejét... A sötét éjtszakában évezredekig tapogató emberiség fölött 1900 évvel ezelőtt fölkelt a fénylő, melegítő, éltető Nap, megszületett a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ő "a világ világossága", aki megvilágosít minden e világra jövő embert. Világosságunk tanításával s példájával, tanításával, mert hiszen azt mondták Róla hallgatói, hogy "soha ember így még nem szólott", és példájával, mert nemcsak Ő maga merte megkérdezni gyűlölőit, hogy "ki fedd meg engem közületek a bűnről", hanem a római helytartó is, ki Őt halálra ítélte, így nyilatkozott felőle: "Semmi vétket sem találok ebben az emberben".