A pedagógia elméleti alapjai [antikvár]

Részlet a könyvből: " A Testnevelési Főiskola hallgatója "nagy pillanatot" él: megkezdi pedagógiai tanulmányait. Eddigi életútjának logikus folyománya e "kezdőpont". Régóta készül a testnevelő tanári hivatásra. Rátermettségét közvetve vagy közvetlenül bizonyitotta. Érdeklődik a pedagógia iránt s szükségletet tud arra, hogy magas társadalmi értékű hivatását elsajátitsa, elmélyitse, kiteljesitse. Szükséges-e, hogy pedagógiai tanulmányaink bevezetőjéül indokoljuk e tanulmányok értelmét, jelentőségét? A gyakorlati pedagógiának alapkövetelménye, hogy a pedagógiai folyamat "bevezető fázisában" körvonalazzuk a célokat, amelyek felé a folyamat halad. Pedagógiai értéktényeket csak pontos céloktól, vezérelt tanítványokkal lehet létrehozni. Mesterségünk gyakorlatában minden a cél által mozog, mozdul vagy mozditható. Szinte "mindent eldönt", hogy a tanitványok ismerjék a célokat, érzelmileg is fogadják el őket, s haladéktalanul lássanak hozzá a célmegvalósitó tevékenységhez . Gyakorlati tapasztalatból mindenki tudja, hogy a tanárral, a tantárggyal való találkozás első pillanatainak - az első órának - milyen óriási kihatása van a tanulásra. Mindennek elméleti hátterében a célkitűzések körvonalazásának hatékonysága, mozgósitó ereje van. Sikerül-e "rögtön", "azonnal" és "fáklyagyujtó erővel" megadni a tanulás tartalmának és értelmének körvonalait. "A tanár sorsa az első pillanatokban eldől'. "..."