A tiszta férfiúság [antikvár]

Kísérő sorok a "Levelek Diákjaimhoz" számára. Fiam! Iróasztalomnál sokszor ülnek mellettem diákok. Alig nyílik meg az iskolai év, nálam is megkezdődik a fiúk látogatása. Az újabbak félénken kopognak be, a régebbi ismerősök bátrabb örömmel. Leülnek az asztalomhoz és csendes szobám nesztelenségében felpattan egy ifjú léleknek ezernyi lakattal elzárt kincses birodalma. Mikor előadják apró bajaikat (amelyeket azonban ők végtelenül lesújtóknak látnak), mikor elsírják ezernyi picinyke fájdalmukat (de amiket ők halálosan komolyan vesznek), mikor tenyerembe helyezik fiatal lelküket nagy viharaival, mély problémáival és aztán tágra nyílt szemük mohó szomjúsággal mondja: adj tanácsot, mit csináljak? - ilyenkor, ezekben, az ihletett percekben tanultam én megismerni, hogy minden egyes fiúnak lelke felmérhetetlen kincsű gyémántbánya, beláthatatlan fejlődést magában rejtő jövendő ígéret, amelynek helyes kifejlesztéséhez nekünk, felnőtteknek hozzájárulhatni nemcsak szent kötelességünk, hanem nagy megtiszteltetésünk is. Akik a fiatalsággal nem foglalkoznak, nem is sejtik, hogy a ti lelketek fejlődése, forrása, fiúk, mennyi tömérdek kérdést, vergődést, elcsuszamlást és - bizony végleges elsüllyedést is hozhat magával és hogy az élet tavaszának viharaiban mennyire rászorul lelketek sajkája egy biztos, megedzett kéz eligazító kormányzására! Mikor ilyenkor elpanaszolt küzdelmeitekhez erőt adni akartam, és viharzó lelketeket csendesíteni, kétkedéstekben tanáccsal segíteni, hínárból kivergődéstekhez erős kezet nyújtani, úgy rémlett előttem, mintha nemcsak az az egy tanítványom ülne ott, hanem lelkemnek szegeződnék ezernyi ezer fiú átható szempárja, kik szerte az országban ugyanilyen komoly kérdésekkel birkóznak, de akiknek válaszért, vigaszért, tanácsért, felvilágosításért talán nincs hová fordulniok és így magukra hagyatva kell megvívniok a kritikus ifjú évek nehéz küzdelmeit. A "LEVELEK DIÁKJAIMHOZ" ebből a gondolatból keletkeztek. Ez adta meg nekem az eszmét ezekhez a könyvekhez...