Élettani demonstratiók és gyakorlatok I-II. [antikvár]

Klug Nándor professzorinak, ki 1891-ben lett a budapesti egyetemen az élettan ny. r. tanára, elévülhetetlen érdeme, hogy minden erejével iparkodott az élettan tanítását gyakorlati irányba terelni. Az időben, midőn Pékár Mihály és én voltunk tanársegédei, mi állítottuk össze először az élettani demonstratiók és gyakorlatok anyagát, s ezt az élettani intézet gyakorlatkönyvében összegyüjtve folytonosan továbbfejlesztettük s ennek alapján jelent meg 1907-ben Klug Nándor tanár "Észlelőkönyve", mint a hallgatók intézeti dolgozásának vezérfonala; később az újabb adatokkal kiegészítve, mint "Pekár-Hortobágyi-Winter: Észlelőkönyv" ért meg több kiadást. Az összegyűjtött anyag az utóbbi években lényeges átalakuláson ment át, számos új módszert kellett a tudomány haladásának megfelelőleg meghonosítanunk, másfelől kevésbé bevált régebbi eljárásokat kiselejtezni. Az így kifejlesztett intézeti demonstratiós és gyakorlati könyv alapján szükségessé vált egy, a mai kívánalmaknak megfelelő praktikum kidolgozása. A munka megszerkesztésével Mosonyi János és Tangl Harald tanársegéd urakat bíztam meg, mint akik évek óta vezetik buzgalommal a bemutatásokat, illetőleg gyakorlatokat s e körben már nagy gyakorlattal rendelkeznek. Minthogy a könyv kerete nem engedi meg minden módszernek teljes részletességgel való ismertetését, szükségesnek tartottam, hogy a módszerek eredeti forrásai a könyvben megtalálhatók legyenek, ami a haladottabbaknak lehetővé teszi a módszerek alkalmazását akkor is, ha más laboratóriumban kívánják ezeket felhasználni, amikor az intézeti személyzet útmutatása nincsen segítségükre s megkönnyíti a továbbképzést is ezen a téren. Nagyon kívánatosnak tartom, hogy a könyvben felsorolt módszerek minél többjét módjában legyen az intézetben minden hallgatónak magának is begyakorolni; a gyakorlati tanítás fejlesztése tehát abban az irányban kell hogy történjék, hogy az, ami ma még a demonstratiók körébe tartozik, mindinkább teret nyerjen a gyakorlatokban. Ennek akadálya elsősorban az, hogy a hallgatók céljait szolgáló műszerek és felszerelés egyáltalában nem áll az intézet rendelkezésére.