A leukaemiák és lymphomák immunológiai diagnosztikája [antikvár]

Az immunológia korunk egyik leggyorsabban fejlődő, interdisciplináris jellegű tudományága. A rohamosan bővülő elméleti ismeretek egyben lehetővé tették, hogy az immunológiai kutatási eredmények nagyon korán alkalmazásra kerüljenek a klinikai diagnosztikában is. Lehetővé vált a normális és daganatos sejtek egymástól történő elkülönítése a sejtfelszíni antigének vizsgálata, azaz a sejtek immunfenotípusának meghatározása alapján. Az immunfenotípus meghatározás forradalmasította az immunrendszer rosszindulatú betegségeinek, a leukaemiáknak és a malignus lymphornáknak a klinikai-immunológiai diagnosztikáját és osztályozását. A könyv négy fejezetből áll. Az első fejezetben a normális lymphoid és myeloid sejtdifferenciálódásra jellemző sejtfelszíni molekulák megismertetése a cél, amely nélkül a kóros sejtek jellemzése elképzelhetetlen. A fejezet magában foglalja a klinikai diagnosztikához nélkülözhetetlen differenciálódási antigének biológiai és funkcionális jellemzőit, szöveti megoszlásukat és a normális sejtdifferenciálódás ma ismert sémáit, valamint ismerteti az 1993-ban Bostonban rendezett Differenciálódási Antigén Workshop legújabb eredményeit. A második fejezet a monoklonális antitestekkel végezhető immunfenotípus meghatározás lehetőségeit és jelentőségét foglalja össze az akut leukaemiák diagnosztikájában és osztályozásában. Gyakorlati útmutatásokat tartalmaz a kettős fenotípusú leukaemiák meghatározására és a maradék leukaemiás sejtek kimutatására.