A gyomorfekély felismerése és gyógyítása [antikvár]

Levél egy falusi orvoshoz. Kedves barátom, szíves soraid meggyőztek róla, hogy előbb-utóbb mégis csak meg kell írnom azt a bizonyos könyvet a gyomorfekélyről, amelyet ti, vidéken élő és dolgozó bajtársaim már húsz év óta követeltek rajtam. Meg kell írnom, mert kötelez rá az a páratlanul bőséges tapasztalás, amely nékem e betegség megismeréséből még a régi Nagy-Magyarország idejében kijutott és kötelez rá az a megismerés, hogy éppen ez a kórforma még mostanában is egyre emelkedő tendenciát mutat és hogy alakja éppen hazánkban nem egészen olyan, mint másutt, a kultúrvilág egyéb részeiben. Megírom ezt a könyvet, nem mintha megijednék fenyegetéstektől és a kilátásba helyezett újabb húsz évtől, amelyben nem fogsz megszűnni ezt a szemrehányást egyre a fülembe duruzsolni, mert állok elébe ennek a húsz évnek is. De megírom, hogy bebizonyítsam a meggyőződésem igaz voltát, hogy a képzett és gondolkodó orvos, mint amilyen te vagy és mint amilyen a régibb vágású falusi és kisvárosi doktoraink nagy része, egy csöppet sem kisebbek a belgyógyászati diagnosztika és therápia terén, mint amilyenek mi a tudományos központokban búvárkodó könyv- és szaklapmolyok vagyunk.